Halottak napja a Házsongárdban
Gozner Gertrud 2002. november 03. 19:25, utolsó frissítés: 2002. november 02. 16:57#b#[fotóriport]#/b# Tegnap Kolozsvár is a halottaira emlékezett.
"Tükörbe nézünk, megalázkodunk,
mindnyájan fehér bárányok vagyunk,
virágot hintünk az útra,
fejünkre hamut,
miközben őket ünnepeljük,
azaz magunkat ünnepeljük,
hisz nincsen visszaút."
"Mert a legárvább akinek még halottai sincsenek
bora ecet könnye torma gyertyájának is csak korma
álldogálhat egymagában
kezében egy szál virággal
mert a legárvább akinek
még halottai sincsenek"
"Meleg
olvadt
viasz
fehér
alakul
ég
világít
Sötétet tör -
fényt fakaszt.
Apró láng,
remeg.
Fogy
elfogy
Feladta:
sötét van."
"Nem vigasz, hogy értem:
életem feléltem,
túléltem halálom,
napjaim nem számlálom,
nem kapaszkodok földbe,
a halál sem vesz ölbe,
ítélet sem lesz - félek,
csak amit magamra mérek."
"...ha valami gyönyörű nőnemű halál
ha jönne
aki előtt megilletődve
és botladozó nyelvvel
hajthatná meg magát az ember
s lódítaná: régóta várja már
ha valami gyönyörű nőnemű halál
ha jönne aki szemérmesen földre
sütött szemmel belém karolna
és vinne..."
"...ne sajnáljátok a törvénytelen gyászt
nem hagyom rátok magammal viszem
úgy szállok fel minden villamosra
mint aki a fogantyúra fagy
porba írom a vonatablakokra
utolsó rímem mert kihagy
a vers is mint utolsó lélegzetem
ne kövessetek
senki sincs velem"
Kányádi Sándor, Hervay Gizella, Bertók László és Epstein Ágnes verseiből idéztünk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!