Szemétrengeteget takarítottak a tájfutók a Föld Napjára
kép, szöveg: Incze Tücsök 2003. április 22. 15:45, utolsó frissítés: 15:45Zsákszámra hordva el a szemetet #b#tájfutók#/b# tisztították meg az egyik kolozsvári erdõt. A legifjabb takarítók munkájukért húsvéti #b#csoki#/b#tojásokat kaptak. A táj mára határozottan erdõszerûbb!
„Minden folyamat során keletkeznek hulladékok, melléktermékek. A természetben keletkezõ hulladékok mindig hasznosulnak. A lehullott falevél a lebontó szervezetek tápláléka és otthona, a légzés melléktermékeként keletkezõ szén-dioxidból a növények testüket építik. Az ember azonban legtöbb hulladékát használhatatlan szemétként dobja el.”
Nagyszombat reggelén a kolozsvári tájfutók csapata a hírneves tájfutó Fey-család szervezésében a város nyugati végén, a Gálcsér erdõ sporttelep felõli sarkában gyülekezett. Ennek a hétvégének már nem csak a kis házi futóversenyzés volt a célja, hanem az ébredõ erdõt megtakarítani a szemétrengetegtõl.
Ha bárkinek is kedve támadt korábban kiruccanni a monostori erdõbe a tavaszi jóidõben, keserûen állapíthatta meg, hogy a nincs egy tapodtatnyi hely sem, amit ne borítana szemét. Ez fõleg a tömbházak közvetlen szomszédságában levõ részekre jellemzõ.
Mivel a tájfutók amúgy is gyakran járnak ki az erdõre hol versenyezni, hol csak az edzés kedvéért, már-már magától értetõdõ, hogy leginkább õket zavarja a kolozsváriak kirándulóhelyeinek mocska. S bár a takarítás – legyen az házi vagy erdei – senkinek sem tartozik a kedvenc munkái közé, a szervezõk cselesen oldották meg az önkéntesek motiválását: a zsákokba összegyûjtött szemetet az ünnepre való tekintettel csokitojásokkal honorálták.
Így a találkozásnak hármas haszna volt: elõször is az erdõrész megtisztult a kirándulók és a Föld Napja (április 22.) örömére, volt húsvéti ajándékozás is, továbbá jó alkalom a versenyezésre. És mennyivel jobban esett tiszta erdõben szaladgálni, mintsem mûanyag zacskók, széttaposott üdítõsüvegek, rongymaradványok közül kikotorni a tájfutók jellegezetes piros-fehér bójáit! (Amellyel a megtett távot igazolják a versenyzõk – szerk. megj.)
A tájfutóknak is részük volt kellemes meglepetésben: nemcsak õk terveztek tisztogatást erre a hétvégére, hanem a városháza is felkérte a szorgosabb, közmunkára köteles munkanélkülieket, hogy gyûjtsenek szemetet. Az akcióba az erdei nyiladék mentén lakó roma családokat is beszervezték – külön hatósági felhívással.
A közös akció sikere: ezután kellemesebb lesz itt kakasmandikót szedni, kutyát sétáltatni vagy edzeni menni ide. A Gálcser város felõli széle határozottan erdõszerûbb képet mutat most, mint annakelõtte. Míg a munkanélküliek csapata a lakott helyekhez közel esõ részeket takarította, a tájfutók az eldugottabb zugokból is összeszedegették a szélfútta, elrejtett szemetet. Mindezt zsákokba gyûjtve az erdõszéli konténerhez vitték.
A munkanélküliek három traktor-pótkocsinyi hulladékot szedtek össze, a tájfutók ötven-hatvan zsáknyi szemetet hordtak le az erdõbõl. De a takarítás – sajnos szükségszerûen – nem lehetett maradéktalan: csak a szemét szemetverõ része került égetõtelepre.
Ugyan nem volna valami népszerû döntés, de milyen jól fogna egy mindenkit szemétszedésre kötelezõ gyûjtõakció a városok körüli erdõkben. Bár igaz, ez csak pillanatnyi megoldás volna. Az erdõk állapota pontosan mutatja látogatóik nemtörõdömségét. Arra lenne szükség, hogy az iskolákban komolyan vett környezettudatos nevelést folytassanak, másrészt a családok egyszerû szoktatással vegyék rá utódaikat, hogy ne hagyjanak maguk után szeméthegyeket.
Mert az is része az egymás iránti tiszteletnek, hogy aki utánam jár, tapasztalja inkább azt, hogy képes voltam a cigarettásdobozt, tökmagos zacskót, üdítõs üveget, újságot a legközelebbi szemeteskukáig (akár hazáig is) elszállítani. Talán így nem történne meg az sem, hogy valaki építõhulladékos zsákjaival az erdõ szélérõl hajtana vissza, de csak a szemeteszsákokat cipelõ önkéntesek láttán. Ha valaki elfogadja az amerikai erdõjárók elvét (Leave No Trace – Ne hagyj nyomokat!), az egyenesen a szeméttelepre indult volna.
Összeállításunkban megjelenõ adatokat Könczey Réka – S. Nagy Andrea: Zöldköznapi kalauz c. könyve alapján közöljük, a kötetet a Föld Napja Alapítvány adta ki 1997-ben újrafeldolgozott papírra nyomva.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!