Tóth Adél, a Digitál3 főszerkesztőjének egy napja
Sipos Zoltán 2005. január 18. 15:33, utolsó frissítés: 14:53#b#[fotóriport]#/b# Két lábon járó vitamintabletta – így reklámozzák Tóth Adélt. Továbbá Adél két hahota közt egy szemöldök-rándítással küldi a padlóra a nagydarab operatőr-munkatársakat, ha kell. Mail-azonosítója: #b#skorpio#/b#.
A szombati nap laza lesz – figyelmeztet Adél, amikor felhívjuk. A nap Székelyudvarhelyen a G.-ban (G pont) kezdődik tíz körül. Leülünk egy eléggé nagy és igen vidám asztaltársasághoz – körülbelül egy óra múlva kiderül, hogy ez tulajdonképpen szerkesztőségi ülés.
Tematikus szemelgetés a nap folyamán elhangzottakból:
Munkaidő:
– (Harsány nevetés) az nincs. A mi esetünkben rugalmas munkaidő azt napi 24 órát jelent. Reggel kilencre jövünk – hacsak nincs valami reggel, amit meg kell oldani – szétnézünk, aztán elmegyünk kávézni. Este híradóig meglesz a meló, de van olyan, hogy este a kocsmában üldögélsz, iszogatod a söröcskédet, és hívnak, hogy itt egy vízihulla.
Morbid hírek:
– Van olyan, hogy üldögélünk, s eszünkbe jut: a fenébe, egy hete nem történt már egy jó véres baleset. (G meséli: tűzeset történt. A tűzoltókkal ért ki a helyszínre – hatalmas, többméteres lángok. És csak állt és csodálkozott: hú, de fasza.)
A bulvárhírek netovábbja a „kétinterjús”: ez azt jelenti, hogy legalább egy, érdekesen meghalt ember szükséges hozzá, és két interjút készítünk ennek kapcsán. Egyet például a törvényszéki orvossal, a másikat egy szemtanúval.
Annyi hullával találkoztunk már, hogy ha nem lennénk ennyire morbidak, nem bírnánk. Az első hulla után két hétig nem aludtam. Úgyhogy muszáj viccet fabrikálni belőle, másképp nem lehet. Az egyik kolléga – Zsoltika kifogott már egy akasztott vízihullát is. Akasztottat is láttunk már, vízit is, de akasztott vízit... ez új volt. Jó, mi? (újabb hahota).
A bulvár határa:
– Mi nem csinálunk olyant, hogy elütnek egy kisgyereket és levadásszuk az édesanyját. Inkább rendőrrel, szemtanúval dolgozunk, akik kevésbé érintettek. Horror-képeket sem használnuk, nincs nagy nyomulás, pofátlan kérdés.
Fogyóanyagok:
Napi másfél csomag cigi, minimum három kávé. Sör nincs munkaidő alatt, mivel pont annyira tompít, amennyire nem kéne. A nagy sörözéseket inkább hétvégén ejtjük meg.
Feszültségoldás:
– Egy jó, kiadós pletyka, masszírozás és mindent elsöprő nevetés. És cigi, persze. Meg kiabálás.
Népszavazás:
– Nyárhoz képest sokkal kevesebb a magyarországi turista Udvarhelyen. Azonban nem tudni, hogy ez a tiltakozó akcióknak köszönhető, vagy pedig a hidegnek. A tiltakozás rossz húzás volt gazdaságilag, de egyszer ki kellett mondani: basszátok meg – ez a hangulat azonban csak két-három hétig volt érezhető.
Gazdaság:
– Elég sok pénz van Udvarhelyen, nagy a vállalkozói kedv. Minden családra jut két autó, minden harmadik családra pedig egy vállalkozás. Valószínűleg az a mentalitás érvényesül, hogy „ha a szomszédnak sikerül, akkor nekem is”. Az átlagfizetés is magasabb, mint Csíkban vagy Székelykeresztúron: jellemző azonban, hogy csak nagyon kevesen keresik meg az átlag 6 milliót – a lakosság zöme vagy sokkal kevesebbet, vagy sokkal többet kap kézhez.
Letelefonálgatás:
– Persze, van ilyen. Én annak a híve vagyok, hogyha egy hírrel sokat tudsz ártani valakinek, akkor beszéld meg vele. Mert el kell mondani, de nem mindegy, hogy milyen hangnemben. Nem kell kígyót-békát ráhordani valakire csak azért, mert nagy a füle.
A jó főnök:
– Ezt nem kell túlképezni és túlfokozni. Egy becsületes főszerkesztőnek az a dolga, hogy egy kicsit többet dolgozzon, mint a többiek. Megcsinálod a munkád becsületesen, hogy a fiatalabb munkatársak tudjanak tanulni belőle. Ha hibát látsz, nem azt mondod, hogy „te köcsög”, hanem hogy ezt így lehetett volna jól megcsinálni. Ha pedig konfliktus adódik a szerkesztőségen belül, akkor megoldod.
Kedvenc anyagok:
– Azt szeretem, amiben kakoó van. Vagyis hogy amikor jó a sztori, futni kell, pörögni, időre – benned van az adrenalin, amiért sokan bármit megtesznek. És akkor vannak helyzetek, amikor még szerencséd is van: elkapsz egy igazán jó mondatot, egy igazán jó arcot. Ilyenkor úgy érzed, hogy na igen. Csinálom hét éve, de még fogom tizenhetet.
Ha új ember, akkor:
– Legyen értelmes, tudjon pörögni és kicsi ütődöttség sem árt, hogy be tudjon illeszkedni a csapatba. Romániában jelenleg szakirányú tévés képzés nincs, így nem lehet versenyvizsgát tartani. Emiatt nagyon fontos az ember: kicsit születni kell erre a munkára. Két hét alatt kiderül, hogy bírja-e vagy sem, tud-e vészhelyzetben dolgozni. Minden mást meg lehet tanulni, ha van egy kis érzéke hozzá.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!