Angyaltánc és gólyaláb – Reneszánsz nap a Budai várban
Fülöp Noémi 2008. március 25. 08:51, utolsó frissítés: 2008. március 24. 20:44Páncélzörgés, libbenő fátylak, pecsenyeillat és dobpergés – a Budai várba egy napra visszavarázsolták #b#Mátyás király udvarának#/b# színeit, hangjait és ízeit, a Budapesti Tavaszi Fesztivál alkalmával. #b#[fotóriport]#/b#
Az első dolog, amin a Reneszánsz napra érkezőnek megakad a szeme, egy nyárson piruló malac – a turisták lelkesen fotózzák. Hogyha nem lenne fogvacogtató hideg, valószínűleg mozdulni sem lehetne a Budapesti Történeti Múzeum udvarán.
Így viszont jó néhány árus bódéja üresen maradt, és a korabeli viseletbe öltözött hölgyek, lovagok és apródok is csak módjával dugják ki az orrukat a sátrakból vagy a múzeum épületéből.
A lacikonyha illata viszont jó néhány bámészkodót odacsalogat, egy óra múlva már tele vannak az asztalok falatozókkal. A menü főként apróra vágott húsokból áll, de van kolbász és körítésként krumpli vagy puliszka is.
Az egyik sátorban bőrszütyők és üvegfestmények készülnek, a másikban reneszánsz hangszereket vehetnek kézbe kicsik-nagyok, a harmadikban vásárfiát árusítanak. A húsvéti hímestojást áruló nénike megkérdezi, honnan érkeztem, és amikor meghallja, hogy Erdélyből, megtiltja, hogy fotózzak.
Az okát hiába firtatom, csak annyit válaszol fagyosan, hogy „nem akarom”. Vajon, ha Skóciát mondok, szabad lett volna fényképezni?
A tér egyik sarkában kötélhúzásra invitálják a közönséget. Van, aki elsőre kötélnek áll, de van, aki megfutamodik a feladat elől. „Buta gyáva cenk” – kommentálja a kalapos játékvezető.
A kapuban lovagok színes csapata tűnik fel, a tér megbolydul, akár a méhkas, mindenki előkapja a fényképezőgépét, miközben a lovagok sorba állnak a múzeumbejárat előtt. Ráérősen kivárják, hogy a közönség kikattintgassa magát, aztán vezetőjük odaszól a többieknek: „Csináljunk egy kis műsort!”
Kettes-hármas csoportokra oszolva néhányszor körbeporoszkálnak a nézősereg előtt, aztán eltűnnek – hogy aztán még jó néhányszor felbukkanjanak a nap folyamán. Az összeverődött közönséget gólyalábas bohócok szórakoztatják tovább, különös tekintettel a kisgyerekekre.
Aki kellőképpen összefagyott, behúzódhat a múzeumépületbe, melynek egyik termében Mátyás királyt és udvarát bemutató kiállítást, pincéjében pedig páncélpróbát és „apród oskolát” rendeztek.
Az épületben egész nap történik valami, hol reneszánsz táncbemutató, hol koncert, hol különleges tárlatvezetés várja a közönséget. Időnként feltűnik maga Beatrix királyné, uvarhölgyei kíséretében – biztos, hogy Mátyás király is a közelben van, de csak találgatni lehet, melyikük az.
Odakint közben a Fresco Ballo Zászlóforgató- és dobáló Együttesnek tapsol a tömeg, majd az Angyaltáncra gyűlnek össze, amelyet eredetileg a múzeumépületben tartottak volna, de hangfalak híján kiszorultak az udvarba.
A szélben lobogó fátylakkal táncoló lányok talán még a lovagoknál is jobban tetszenek a közönségnek. Az Angyaltánc a négy elemről, az élet és halál kettősségéről szól – üzenete, hogy az örök körforgásban jónak és rossznak, születésnek és elmúlásnak egyaránt ott a helye.
A riportot a Magyar Turizmus Zrt. támogatta.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!