Fel nem épülõ kolozsvári templomok
K. A. 2003. január 30. 13:11, utolsó frissítés: 2003. január 29. 15:41Az akár tíz éve épülõ, ortodox és görög-katolikus templomok bizarr csontvázai teljesen megszokottá váltak a kolozsvári tájban. Lefotóztuk!
Ezek az elrettentõ szent helyek, sokunk számára sokkal többet jelentenek, mint egy hideg tekintetû városkép-elemzõ szemében. Unamuno írja: azt tanultuk a katekizmusban, az a hit, hogy elhisszük, amit nem látunk, az az okosság, a tudás, hogy elhisszük, amit látunk, és az a remény, hogy elhisszük, amit látni fogunk, vagy nem fogunk látni. És ez mind hit.
A villamoson, amikor elhaladunk egy ilyen építkezés mellett (ahol nem ritka, hogy az évek alatt egy kavics sem mozdul), sokan keresztvetéssel nyugtázzák, hogy valami fontos, számukra értékes dolog történt a tájban. Másokat viszont annyira elrettent ez a Heretic pályákra emlékeztetõ vizuális világ, hogy azon sem lepõdnének meg, ha kiderülne, hogy ezek az improvizáltnak tûnõ beton boltívek apró, a pokolba vezetõ lejárókat rejtenek. De léteynek másmilyen közelítések is: egy világi fiatalember nem minden irónia nélkül megjegyezte, hogy ha már nem lesz hol laknia, ide jár majd csövezni.
A templomalapítás ötlete gyakran valamilyen misztikus élménybõl származik. A román krónikások is több ilyen esetet dokumentálnak. Egy máramarosi ballada szerint például, Anna, aki alig tíz évesen zárta le földi életét, arra kérte az Urat, ajándékozza meg közösségét azzal, hogy kijelöl egy olyan szent helyet, ahol templom épülhet. Az Úr meghozta döntését, azt egy álom formájában tudatva Anna szüleivel -- ez a Rohia melletti kolostor legendája.
A templomalapítás másik oka az alapítói cím elnyerésének ambíciója is lehet, vagy egyszerûen az egyházi tekintélyek felhívása. A 19. század közepén a gyulafehérvári görög-katolikus püspök bátorítására több tucat falu közössége épített templomot.
Pragmatikusan szemlélve ezek az építmények egyelõre csak egy merõben közömbös Úrnak állítnak emlékmûvet. Pedig maga a templomépítés is rítus, az elsõ téglától a kereszt felhelyezéséig a növekedés, a kiteljesedés, az élõ organizmus metaforája. Ugyanígy metaforák ezek a nagyon szürke, reménytelennek tûnõ betonfalak is.
Pedig ezek olyan helyek, ahol a föld és az ég elõbb-utóbb mégis csak találkozni fog: vagy azáltal, hogy felépül a templom, vagy azáltal, hogy a falakat teljesen szétmarja a köd és az esõ.