Rave jó mindhalálig!
space sugar 2003. július 07. 15:35, utolsó frissítés: 15:08#b#[fotóriport] #/b# Kinek az ittlét, kinek a bitrate -- szombaton éjjel körülbelül 1500-an tesztelték, hogyan lehet helyváltoztatás nélkül utazni a nyár legnagyobb underground partiján. Kolozsvár, Delahoya, 30 dj open air:
Drum and face
Először azt kérdezte meg egy srác, hogy nem láttam-e Bébét. A kockás ingest. Bizisten nem mondhattam meg. Egy óra múlva egy csaj, aki ide-oda kenődött a lüktető tömegben, megkérdezte, nem láttam-e az Evenimentul fotósát. El volt ájulva attól, hogy egy internetes lapnak dolgozom, és pláne, hogy magyar vagyok.
Mindenféléket mondott még, de ezeket nagyrészt szétzúzták a wattok. Éjfél körül egy rohadt magas srác azt kérdezi tőle: Who' got the microphone? Erre a kérdésre nem is gondoltam, teljesen igaza van!
Most jöjjön egy kis topológia: vannak rögtön az ambíciós fiatalok, akik akrobatikusan táncolnak. Ők érkeztek meg elsőnek, maskarákba öltöztek és azt hiszem, ők fogyasztották a legtöbb sört is. Aztán ott vannak a helybentávfutók, aki magukbaszállva a saját maguk kotorta gödörben ropják.
Aztán a szöcske-style vidáman ugrabugráló lányok, akik ki tudja, miért, de láthatóan jól elvannak, és persze ott vannak a veteránok is, akik csak a nyakukat mozgatják (a dj-k mind ilyenek). A többség laza, a kisebbségnek az van ráírva a szerkójára: Protectie si paza. A beugró vagy egy százas vagy negyedóra kerülőút az erdőn keresztül.
Az idő csak egy hülye bug a mátrixban
A dufta két szimultán színpadnál tépett. A nagyszínpadnál (techno, house, trance) több mint ezren, itt populárisabb dolgok szóltak, itt kevertek a sztárok, ebbe a tömegbe kellett belefeküdnie annak, aki egy kis magányra vágyott. A kisszínpad (break-beat, dnb, hip-hop) experimentálisabb, obszcénabb és no name-ebb. Itt folyamatosan kis kétszázas közösség pörgött, lassan-lassan ismerőssé váló arcok, alkalmanként egészen jól összezáródó hangok, több tánctér, családias házibuli-hangulat.
Időnként eleredt az eső, nem mintha bárki is szóvá tette volna. A sztroboszkópok fényének csak használt, a félmeztelen pasik háta is jobban világított, a füstgépek és hajzselék szagát nem nyomta el, viszont felszabadította a széttaposott fű természetellenes illatát. Ha nem lett volna eső és a széttáncolt térdekben jelentkező fáradság, az erdő egy kéznyújtásra és szemben a falumúzeum, akkor mi lett volna? Semmi.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!