Egybegyűlt a romániai férfidivat
S. Z. 2003. november 24. 17:33, utolsó frissítés: 17:22#b#Félelmetesen#/b# vidékiesre sikerült az Országos Férfidivat-fesztivál: amatőr bemondók, fantáziátlan díszlet és olyan kreációk, melyek még csak nem is emlékeztetnek arra, amit kicsivel nyugatabbra viselnek. A tuti pozitívum: jó manöken-pasik.
Az Országos Férfidivat-fesztiválként beharangozott rendezvény egyik legnagyobb hiányossága az, hogy a porlepte kolozsvári Studházban tartották pénteken – az ottani kemény vinilin-borítású székeken ücsörögve pedig eléggé nehéz bármit is élvezni. Azért jövőre minimum egy színháztermet kellene bérelni erre... A körülbelül másfél órás fesztivál tanulsága sajnos csak az, hogy a szó hagyományos értelmében vett férfidivat Romániában nem létezik.
Egyrészt szerepeltek a nagy konfekció-gyárak (Braiconf, Secuiana, Oradinum), melyek sorozatban gyártják az unalmas üzletember-szereléseket, másrészt jelentkezteka fiatal, valószínűleg önjelölt divat-kreátorok (Funky, Brutus, Modo), akik még mindig '80-as évek végi, 90'-es évek eleji utánérzéseket agyalnak ki.
A román anyanyelvű bemondók egészen rossz románsággal többször is hangsúlyozták, a rendezvényről készült felvételeket valamilyen más országba is eljuttatják (vagyis hogy a rendezvény nemzetközi érdeklődésre tart számot). Erre a jelenlevő újságírók soraiban egészen derűs hangulat lett úrrá: abból, hogy nem pontosítottak, sejteni lehet, hogy nem egy francia vagy olasz tévéadó fogja majd sugározni a felvételeket. A háttérben látható kivetítős megoldás egyébként még a legeredetibb része a színpadi díszletnek.
Azt tudni lehet, hogy egy divatbemutató nem mindig, és nem feltétlenül csak divatról szól: a tizen-valahány műkedvelő férfimanöken többségét saját kis galeri várta a nézőtéren, melyek mindenki másnál áhítozóbb sóhajokat hallattak, mikor kedvencük megjelent. A hangokból ítélve a képen látható srácnak volt a legnagyobb rajongótábora, de még tőle sem ájult el senki. A bemutatott piros ing-fekete gatyó szerintünk teljesen fantáziátlan, de tényleg nem erről szólt a dolog...
A Funky által kreált farmer-összeállítás a '80-as évek pattanásos, tétova útkereső próbálkozásait idézi – egy kis home-made hippi beütéssel, egy-két hímzett moncsicsivel és más, beazonosíthatatlan stílusú bigyuszokkal. De érdekesebb a színpadi díszlet másik meghatározó eleme, a háttérben látható gigantikus nadrág. Nem tudni, miért van ott, de esküdni merünk rá, hogy a gatyát már láttuk egy kolozsvári konfekcióbolt kirakatában.
Ez az a kombináció, mely zavarba hoz minden botcsinálta divatszakértőt, lévén, hogy a szürke ing-kék farmer még bús kolozsvári filosz-körökben is unalmas könyvtározó szerelésnek számít.
Egészen érdekes próbálkozás e foltos nadrág: igazi Mad Max-idézet. A sapka is jöhet, felsőtől azonban inkább elhatárolódnánk: picit jellegtelen, és a giccs határán mozog.
A Braiconf, a Secuiana, illetve az Oradinum kizárólag unalmas, zacskóba csomagolt ingekkel meg egyéb konfekciókkal nyomul, ezeket egyszerűen lehetetlen izgi módon bemutatni. Tisztelet a kivételnek – a képen egy ilyen próbálkozás látható.
A Funky divat-tervezője valószínűleg arra számított, hogy ha a nadrág-kollekciót félmeztelen manökenekkel mutatja be, akkor jobban érvényesülnek a gatyók. A nézők ezt másképp gondolták, bár a pasi szerintünk is teljesen rendben volna.
A '70-es évek színvilágát idézi ez a Funky-alkotás. A felsőrész szabás-hibára vagy ókori tógára emlékeztet.
Máshol egy ilyen szerelés munkaruhának számít, nálunk úgy tűnik, ez a divat. Az ing egyébként nem selyem, csak a megvilágítás miatt látszik annak.
Újabb kreáció a mezőny jellegtelenebb részéből: nem igazán van mit hozzáfűzni, talán csak annyit, hogy ilyen szerelésben megy el bulizni az a kolozsvári újgazdag srác, aki nem akar mindenáron feltűnősködni (de azér' láccon, hogy van zsozsó, na.)
Alighanem batikolós technológiával készült szakadtka-rongyoska kis kompozíció a Brutustól. Egyetlen hibája, hogy fotón sokkal jobban néz ki, mint az utcán netán.
Elcsépelt slicces beállás, hipózott gatyó, félmeztelen test – a srácot mintha egy '80-as évek végi, kamaszlányok szobájába szánt James Dean-plakátról szalajtották volna.
Keleties ing kicsit vézna sárkánnyal – plusz egy meghatározhatatlan stílusú nadrág. A manökeneken kezdetben még nagyon látszott az izgalom – egyesek szó szerint szaladtak már, mire a kulisszák közelébe értek. Kis idő múlva felbátorodtak a srácok, pózoltak, menőztek, miegymás, csak akkor már elpárolgott a közönség lelkesedése.