Fesztiválhangulati tájékoztató (gonzó stílusban)
szerk. 2005. július 28. 14:12, utolsó frissítés: 12:49#b#[félsziget]#/b# Nincs mentség, aki el tud jönni, ne büntesse magát és szeretteit azzal, hogy nem fesztiválozik.
A ma reggeli szerkgyűlés. A felelős szerkesztő úgy látja, eligazítást kell tartania a csapat férfitagjai számára. A szöveg a következő:
Fiúk, látom, el vagytok kenődve. Úgy érzitek, öregesztek, mert átnéznek rajtatok a dögöske tinicsajok. Pedig jobb, ha feldolgozzátok az élményt, lássátok be, ezentúl így lesz, minden kornak megvan a maga szépsége.
Fogadjátok el, hogy a természet bölcsebb, mint mi, és a tinilányok szolgáltatásait - bár igazságtalannak tűnik -, mi már nem vehetjük igénybe. Gondoljatok arra, milyen szerencsések vagytok, amiért hosszú évek óta harmonikus párkapcsolatban éltek, meg estére ott vannak a remek orosz klasszikusok, olvassatok inkább és felejtsetek!
Nyomjuk a riportot arról, ki milyen testhelyzetben alszik. Leszólítunk egy rokonszenves csíki tanárnőt, aki elmondja, már rég benne szeretne lenni egy Trindexes fotóriportban, de ez a riport nem az a fotóriport lesz.
Kellene csinálni egy tetkós anyagot: készítünk is pár képet a félszigetesek tetoválásairól. Ami hiányzik: az intim változatok. Arról folyik a vita, ha valakinek van intim tetkója, megmutatná-e a fotógépünknek, vagy sem.
Valaki így érvel: ha egy hosszú arabeszk lenne a farkamon, én megmutatnám. Valaki más: és ha csak egy rövid arabeszk lenne rajta, akkor is megmutatnád? Valaki más így oldja fel a feszültséget: az enyémen nincs tetkó, de ha akarjátok, lefotózhatjátok.
Másfél óra helybenfutás után nem bírom tovább, ledobom magam a fűbe – körülöttem mindenhol partizó emberek. Kiszúrok egy csajt, jó a mozgása, goldolom lekapom, de a fénykép bemozdul. Abból az irányból odajön hozzám Marlboro Man, fekete ing, valamilyen mintás fehér póló.
Ő: – Ez a fotó meg fog jelenni a Transindexen?
Én: – Ez nem.
Ő: – Csak azért, mert elég kritikusak vagytok és szeretném, ha elmondanád a személyes véleményed. Az szerinted ciki, hogy egy arannyal hímzett turulmadár van a pólómon?
Én: – Nem, nem hiszem, a turul az jó.
Ő: – Szerintem is. (Marlboro Man balra el)
Ezt a történetet posztmodern koannak szánom.
Kolozsvár cowboys menni Félsziget. A menetrendszerinti buszjárat ülései kicsit ragadósak, a szag olyan, mint azé a leolvadt hűtőszekrényé, melyben nyers bárányfejeket tárolnak és mégis, a vakációs morál egészen emelkedett.
Korra, nemre, anyanyelvre és internetfüggési szintre való tekintet nélkül itt mindenki érezheti nem egyedül magát.
A leleményes félszigetesek sokféleképpen tartják magukat nedvesen.
A VIP-ek között üdvözölhetjük TSZ-t, aki népes rajongótábora megtévesztése végett Dancs Annamarinak adja ki magát. Ez a kegyes hazugság médiasztárunknak teljes biztonságot nyújt, mert a többezres táborlakó tömeg számára TSZ új inkognitója semmit, de semmit nem mond.
“Ah, akkor még érdemes volt élni, mikor titokzatosan lehetett megjelenni éjjel, a Toi-Toi sor előtt, ablakot megkopogtatni, gyönyörű szavakat mondani várakozó nőknek: a hajfürtről, a kis fehér kézről és a nyak különös hajlásáról, lángolni, elhervadni és boldogan nevetni, midőn a vonat tovább vitte a városból.” (Krúdy után, a helyi adottságokhoz adaptálva)
Beszúrtunk ide valami koncertfotókat is, bár semmi értelme, mert minden koncertfotó tök ugyanúgy néz ki. A Dj-k túl sötétek, a popsztárok túl fényesek.
A kiteljesített zen egy olyan állapot lehet, amikor egy ilyen csajról nem jut eszedbe semmi.
Már sötétedik, de Sipi még lő egy nagyot. Néhány óra múlva odamegy pár ismerős lányhoz és azt mondja: "gyertek basszunk [hatásszünet] be".
Egy nő, akit már nem lephetnek meg a férfiak.