Ferdinand Galéria: a fogyasztás kápolnája
szerk. 2006. április 25. 17:15, utolsó frissítés: 16:33#b#[fotóriport]#/b# Egy La Perla bugyi nem semmi, nem is a világ. De legalább nem rándul görcsbe az eladó arca, mikor belépsz.
Mr Pink
A "galéria" koncepciójának lényege a tágasság. Bár a berendezett tér nem túl nagy, minden oldalról nyitottá teszik: a földszinten egy részen átlátszó a padló, így az alagsorba látunk, ahol római kori leleteket konzerváltak. Az emeletről le lehet látni az alsó szintre, és az üvegfalon át az alagsorra is. Az üzletek többsége nincs leválasztva a folyosó-résztől, vagy ha le is van, akkor üveggel – ez az első benyomás a frissen megnyílt kolozsvári plázában.
Az üzletek folyosóval szembeni falán többnyire nagy tükör teszi végtelenné a teret. Ugyanezt a célt szolgálja a bár-rész hátsó fala, amelyre állandó jelleggel vetítenek. A tágasság érzetével megszüntetik a bezártság-érzést. Ugyanakkor a fogyasztóbarát környezetnek köszönhetően nem érezzük úgy, hogy eleve potenciális tolvajnak tekintenék a vásárlót.
Mr Purple
Számomra érdekesebb a Deákon a metró. Egy La Perla bugyi nem semmi, de nem is a világ. Két Dolce and Gabbana póló is érdekes, de már így is túl van reagálva. Semmi extra, sőt, egyenesen provinciális (lásd nippek), eltekintve a tapétától a kávézóban.
Mr Grey
Pláza-műveletlenségem bizonyítja, de csak két olyan bevásárlóközpontot tudok említeni, ahol a befektetők nem spórolták le sem az építészt, sem a látványtervezőt, sem a belsőépítészt. A Galeria Ferdinand mellett a temesvári Iulius Mall ilyen. Ha ezeket a tereket antiglobalista fordulattal "a fogyasztás templomainak" minősítjük, akkor érdekes következtetéseket vonhatunk le.
Ezek a terek a korai gótika íves letisztultságához térnek vissza a Metro-szerű hipermarketek égből pottyant dobozainak egyen-modernitásától, illetve a korábban épült pláza-szerű tünemények barokk túlzsúfoltságától. Ezek az új épületek azért levegősek, tágasak, mert a kellemes közérzettel, és nem az egymásra halmozott áruk dömpinghatásával győzik meg a vásárlót arról, hogy minél többet "fogyasszon, herdáljon és szenvedjen" (Tékozló Homár).
Mr Blue
Más, mint a többi kolozsvári nagyáruház, nem annyira shopping-center szerű. Inkább egy kiállításra emlékeztet. Az eladóknak sem rándul még görcsbe az arcuk, ha meglátnak, ha kell valami, segítenek, ha nem, békén hagynak. Jópofa a végén a kávézó a kivetítőjével, és az emeleti kilátás sem semmi.
Egyelőre vannak még üres standok, és az egész hamar megunható, viszont ha zsufibb lenne, akkor lehet, éppen az otthonosság és nyugodtság érzése szűnne meg. Kellemes és kellőképp sznob az egész, és már dorombolnak a minipláza-cicák. Nem semmi.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!