Menekülés a kánikula elől
Bálint B. Eszter 2006. augusztus 21. 15:12, utolsó frissítés: 15:03#b#[fotóriport]#/b# A dubaji födött sípályákra nem futotta, de az idei év legmelegebb napján a Szkerisórai-jégbarlangban is találtunk jeget s havat. #b#Felfrissültünk.#/b#
Árnyékban is 30 Celsius-foknál magasabbra kúszott a hőmérő higanyszála, amikor a kanyargós Aranyos völgyén át megérkeztünk Girdára, ahonnan már igazán közel a Szkerisórai-jégbarlang.
Rövid jobbra kanyar, s már el is fogy az aszfaltszőnyeg. Cowboykalapos móctól érdeklődünk első ijedtségünkben: fel lehet menni egész a barlangig autóval vagy jobb, ha a többi közé beparkolunk, s gyalogosan veszük a nyakunkba a 1165 méter magas hegyoldalt. „Terepjáróval gyerekjáték” – méri végig nevetve a Lada Nivát, majd hozzáteszi, kisautóval is sokan végigjárták már.
Bár borzasztónak nem nevezhető, s valóban kis Fordok, Skodák, Volkswagenek is megküzdenek vele, talán mégsem ajánlatos nem terepjáróval nekiindulni az oldalnak: a kiálló kövek s gödrök garmadája között nem is olyan egyszerű a feljutás. Főként az okoz gondot, hogy az út szélessége kevés helyen éri el a kétsávnyi kiterjedést, s olyankor biza komoly fejtörést okoz a félrehúzás. A lefele tartóknak pedig az esetek nagytöbbségében eszébe sem jut előnyt adni a felfele haladóknak.
A Jégbarlang településig vezető, alig 8 kilométeres szakaszra legalább háromnegyed órát kell rászánni, szinte annyit, amennyi idő alatt egy jobb kondiban levő személy gyalogosan is felér a rövidítéseken vezető turistaösvényen.
Nevetve veszünk magunkhoz néhány meleg cucccot, mintegy készülve a nulla fok körüli hőmérsékletre, ami még kintről nézve valahogy valószínűtlennek tűnik. Az utolsó, mintegy tízpercnyi szakaszt gyalog tesszük meg, miközben tovább mulatunk a sok arrajárón, akik a kánikula ellenére dzsekiket, bakancsokat, pulóvereket cipelnek.
A kapuhoz érve értesülünk, a hűsülni vágyó látogatók sokasága miatt még várni kell, míg az előző csapat kijön. Egyszerre ugyanis legtöbb 50 személyt engednek be, ennél nagyobb tömeg esetén a kilélegzett hő is a jégsziklák rohamos olvadásához vezethet.
Szinte végeláthatatlan lépcsősor kanyargózik le a jégbarlangot rejtő zsomboly mélyébe. Az utolsó lépcsőfokok megtétele pedig már komoly erőpróba: a jeges szakaszon el-elcsúsznak az emberek, a kezek ragadnak a csőkorláthoz.
Rozmár formájú „jégszobor” üdvözli az első terembe belépőket, igaz, a hasonlóságon hosszasan el lehetne vitakozni: a tömböt elnézve van, aki hatalmas jégkunyhót, más félemetes cápaszájat vél felfedezni. Mellette a mennyezetről hatalmas jégnyelvek nyúlnak le.
A második terembe már nem lehet belépni. A karzatról is betekintést nyerhetünk azonban a villanyfénnyel megvilágított jégsztalaktitok világába, az oszloperdő szélén pedig mintegy mélybeereszkedik egy „jégfal”.
Bár időnként a nyakunkba csepeg az olvadozó jég, megnyugtatnak, a 3500 éves jégcsodák nem fognak egykönnyen elolvadni: a nyáron lecsöpögött vízmennyiség ugyanis a hideg hónapokban visszafagy. A barlang jégtömbjének vastagsága egyébként 15-20 méter, térfogata pedig 73 000 köbméter.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!