Szénafesztivál Verespatakon: a jószándéktól az ökológiáig
Sipos Zoltán 2006. augusztus 28. 17:33, utolsó frissítés: 17:16#b#[fotóriport]#/b#“Ez nem csak három nap buliról szól, hanem arról, hogy Verespatakból turisztikai célpontot csináljunk” - nyilatkozott lapunknak #b#Sorana Olaru#/b# szervező.
Nagyot szívtak azok, akik autóval indultak Fânfestre és nem ismerték a járást: ugyanis úgy logikus, hogy ha a fesztivál Verespatakon van, akkor az ember letérjen a faluba vezető útkereszteződésnél. Hát nem: a letérő után még jó 20-25 kilométert kell kanyarogni felfele, míg az autós eléri a tábor parkolóját.
A parkoló egy erdei út egy szép fenyőerdőben. A hátizsákokkal a tábor fele baktatva aztán kiderült, hogy mosakodni egy csorgónál lehet, a bejáratnál a sorompó egy fenyő ágaitól lecsupaszított törzse. Belépés ingyenes, sátrat felhúzni bárhol lehet a legelésző tehenek közt, útjelzőkként kézzel írt fatáblák szolgálnak.
Cél: összehozni a helybélieket a turistákkal
Az idei, harmadik Szénafeszt ugyanúgy a Rosia Montana Gold Corporation bányaprojektje elleni tiltakozás jegyében született, mint az eddigi két kiadás. A fesztiválnak azonban van egy más, sokkal hasznosabb funkciója is. “Azért vagyunk itt, hogy a helyieknek megmutassuk, a turizmusban mennyi lehetőség rejlik. Jöjjenek fel ide, mutassák be termékeiket és szolgáltatásokat, vegyék fel a kapcsolatot a turistákkal.” - nyilatkozott lapunknak Sorana Olaru szervező.
A táborbeli szolgáltatások nagy részét a helyiek biztosítják; az Alburnus Maior Egyesület révén a szervezésből is kiveszik a részüket, és a szervezett kirándulásokon is helyiek az idegenvezetők. Hosszú távon pedig cél az, hogy a Szénafesztet teljes egészében a helyiekre lehessen bízni.
“Nem a pénz a legfontosabb”
Hogy a fesztivál gazdaságilag mit jelent a nagy munkanélküliséggel sújtott térségben, nehéz megbecsülni. Olaru szerint egyes árusok a Szénafeszt három napja alatt akár annyit is megkeresnek, mint amennyit négy hónap alatt. Azonban nem a pénz a legfontosabb – tartja a szervező, aki “civilben” az Alburnus Maior Egyesületnél dolgozik, alternatívákat keresve a bányászat helyett.
“Az nem jelent fenntartható fejlődést, hogy évente egyszer rendezünk itt egy fesztivált. Itt az a legfontosabb, hogy a helyiek megtanuljanak bánni az ide látogatókkal. Ugyanakkor pedig azt szeretnénk, ha a látogatók tudatába belevésődne Verespatak – biztos vagyok benne, hogy akik a fesztiválra ellátogattak, egyszer majd turistaként is eljönnek, és esetleg egy helyi panzióban szállnak majd meg. Tehát ez nem három nap buliról szól, hanem arról, hogy Verespatakból turisztikai célpontot csináljunk” - így Olaru.
A várakozó hangulat miatt nehéz fejlesztésekbe fogni
“Szaktanácsadással foglalkozunk, arra próbáljuk felkészíteni őket, hogy egy adott pillanatban önállóan tudjanak gazdálkodni.” - meséli Olaru, amikor rákérdezünk, konkrétan mit is jelent alternatívákat keresni a bányászat helyett. “Az elképzelésünk az, hogy a helyiek meg kell tanuljanak önállóan gazdálkodni. Nem szabad függőségeket kiépíteni úgy, ahogy a bányavállalat tenné. Mi nem állásokat adunk nekik, hanem megtanítjuk, hogyan élhetnek meg saját munkájukból, ötleteikből.
Ez egyelőre nehéz, mivel Verespatakon az érvényben levő rendezési terv miatt nem lehet semmilyen fejlesztésbe fogni. Persze a törvényesség határán próbálunk turistákat fogadni. A kistermelők számára a lehetőség a bio-termékekben van, melyek egyre keresettebbek – Verespatak domborzata miatt nem alkalmas tömegtermelésre. Más lehetőség a turizmus: még mindig sok hagyományos gazdaság létezik, tehát a faluturizmusban van fantázia.”
A bányászatról való - amúgy sem könnyű – átállás annál nehezebb, mivel az egész falu valamiféle várakozásban van: egyelőre még nem tudni, hogy megnyitják-e az RMGC bányáját, vagy sem.
Jó szándéktól az ökológiáig
“Verespatakon sok turista fordul meg” - így a szervező. “Körülnéznek, majd továbbhajtanak Torockó fele, mert nincsen szálláslehetőség a faluban: egy busznyi turistát például egyetlen család sem tud jelenleg fogadni. Vendéglő sincsen. Az ilyen fejlesztéshez idő kell, és az egészet a térségbeli konfliktus csak nehezíti.”
Vitatható persze, hogy egy olyan, “zöld” fesztiválként reklámozott rendezvény, mely a szervezők szerint 15 ezer embert mozgat meg, jót tesz-e a környezetnek vagy sem. “Nagyon sok olyan ellenvéleményt hallottam, hogy eljövünk ide, szemetet hagyunk, hangoskodunk, letapossuk a füvet” - mondja Vizauer Csaba, a fesztivál egyik szervezője, a Zöld Erdély Egyesület titkára.
“Azonban a mérleg pozitív, ha összegezzük, hogy mennyi a veszteség és mennyi a nyereség. Ennyit eltűr ez a legelő, mely amúgy is agyon van legeltetve. Állatokat, madarakat itt, ezen a helyen nem zavarunk. Persze érződik jelenlétünk, mert a zene bömböl, de az jó, hogy 15 ezer ember meglátogatta Verespatakot és akarva-akaratlanul csak ragadt rá valami, ami itt történik.”
“- Sok van még a jószándéktól addig, hogy teljesen ökologikus fesztiválunk legyen” - kommentált Sorana Olaru. “A lehető legkevesebb nyomot szeretnénk magunk után hagyni ezen a fennsíkon. Vannak ökologikus vécéink, szelektív hulladékgyűjtőink, bár a közönség néha nem veszi túl komolyan azt, hogy a műanyag palackokat a műanyagos kukába kell dobni. Szerencsére vannak önkéntesek, akik minden reggel korán felkelnek és eltakarítják a szemetet.”
Nehéz megbecsülni, a résztvevők közül hányan érdeklődnek környezetvédelmi kérdések iránt, és hányan csupán bulizni jöttek ki: az mindenképp pozitívum, hogy míg a korábbi években az volt általános, hogy a látogatók este jöttek ki a koncertekre, idén többen sátoroztak. Vizauer húsz százalékra teszi azoknak az arányát, akik biztosan érdeklődnek Verespatak sorsa iránt.
A szervezők idén mintegy 25-26 ezer euróból szervezték meg a Szénafesztet – ezt a pénzösszeget francia és brit alapítványoktól kapták. A szűk költségvetés miatt az együttesek, művészek pro bono, tehát fizetség nélkül léptek fel, és a szervezőcsapat is önkéntesekből állt.
Fotó: Trombitás István
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!